Főszerepben: Náray Erika és Klem Viktor
Dramaturg: Zöldi Gergely
Ofra Haza, izraeli énekesnő és színésznő, hazájának egyik legnagyobb nemzetközi hírnevet elért művésze. Jemeni zsidó családból származott, kilencedik gyermekként született Tel Aviv szegénynegyedében, Hatikvah-ban. Édesanyja már kiskorában megszerettette vele a zenét, az éneklést és a hagyományos jemeni dalokat. Mivel Hatikvah-t az egymást követő kormányok javarészt elhanyagolták, a helyi közösség tiltakozásul színtársulatot hozott létre, hogy jó példával járjon elöl, és egyben felhívja a figyelmet erre az elmaradott és elhanyagolt vidékre. Ofra karrierje korán kezdődött: tizenkét évesen csatlakozott a helyi színtársulathoz, ahol egy menedzser azonnal felismerte kivételes énekesi tehetségét. Tizenkilenc évesen már ő volt Izrael pophercegnője, akit a zenei újságírók a „Kelet Madonnájaként” emlegettek. A sikerek nem is maradtak el: a több nyelven is beszélő énekesnő képes volt rá, hogy hagyományos és populáris stílusban egyaránt hitelesen fejezze ki személyiségét, miközben zenéjében a keleti és nyugati hangszerelés elemeit vegyítette.
Nem csak hazájában, de Európában és Amerikában is felfigyeltek rá – karrierje során számos lemeze kapott platina- és aranylemez minősítést.
Az énekesnő többször is közel került a halálhoz. 1987-ben az izraeli–jordániai határ közelében élt túl egy repülőgép-katasztrófát. Ettől kezdve meggyőződésévé vált, hogy Isten vele van, s neki küldetése van a világban. „Nem tudom, mit értem volna el, ha nem hittem volna Istenben. Az Ő támogatása ad erőt, energiát, hogy mindig optimista maradjak, hogy képes legyek mosolyogni, hogy ne legyek szomorú” – mondta. 1994-ben repülőgépének egy villámcsapás miatt kényszerleszállást kellett végrehajtania, ám ő ekkor is sértetlenül ért földet. A kilencvenes évek második felében házasodott össze Doron Ashkenazi üzletemberrel, akivel közös gyermekeik ugyan nem voltak, ám együtt nevelték a férfi két gyermekét. Ofra Haza negyvenkét éves korában, a nagyközönség számára tragikus váratlansággal halt meg.
Előadásunk fiktív helyzetre épít: egy nő az otthonában tesz-vesz, amikor csöngetnek. A kaputelefonon egy idegen, fiatal férfihang szólal meg. Nagy rajongó és egyben újságíró érkezik, aki portrét szeretne írni kedvencéről. A gyanakvó nő először le akarja rázni, majd győz a kíváncsiság és beengedi az idegent. Beszélgetni kezdenek és az énekesnő lassan bizalmába fogadja a fiút. Párbeszédükből rajzolódik ki előttünk a híres énekesnő, akinek izgalmas személyiségét érdemes alaposabban megismertetni a magyar közönséggel is – amely elsősorban a popsztárt ismeri csak benne. A zenés előadás során az újabb és újabb találkozásokat zenei blokkok szakítják meg Ofra Haza dalaiból, egyaránt merítve a hagyományos és pop repertoárból, bár sokkal nagyobb hangsúlyt fektetve a népzenei irányzatra. Így, Náray Erika magyar szövegeivel a produkció izgalmas betekintést enged Izrael zenei világába is. Az interjú-forma lehetővé teszi, hogy szinte változtatás nélkül elhangozzanak Ofra Haza egyes nyilatkozatai, másokat dramatizálva, dialógus formájában tudjuk elhelyezni a cselekményben. Eredeti filmbejátszásokat is tervezünk, a lehető legkötetlenebb formában: mintha csak videóról mutatna az újságírónak érdekességeket a művész. A két szereplő közötti interakció így sokkal hálásabb színészi feladatot jelent, mint egy monodráma vagy egy ál-riport, egyben kiugrási lehetőséget a rendezésre és színészi együttműködésre egyaránt felkért fiatal művésznek, Klem Viktornak
Találkozásról találkozásra változik a viszony, lesz egyre közvetlenebb és kötetlenebb a társalgás, amelybe akár összezördülések is beleférnek – és finoman azt is érzékeltethetjük, hogy valami nincs rendben a nő egészségével. Az előadás végén, az utolsó találkozás már elmarad: a fiatalember hiába csönget a lakásba, Ofra Haza váratlanul meghalt.
Közreműködik: Naray Quintett