Közreműködik: Lukács Miklós cimbalom művész
Az est szerkesztője: Csáki Judit
Sokan megírták már a zsidóüldözés, a gettó, a csillagviselés, a Dunába lövés történetét. Zoltán Gábor úgy érezte, ezek a szavak időközben sterilekké váltak, elkoptak. Még Radnóti sokat idézett sorai – Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra… (Töredék) – sem biztos, hogy érzékeltetik a hét évtizeddel ezelőtti történések iszonyatát.
Hogy is volt az, hogy önként, kéjjel öltek?
Itt, Budapesten, a kellemes, hangulatos tizenkettedik kerületben?
Magyarok, más magyarokat?
Ez foglalkoztatta Zoltán Gábort, aki 2011-től dolgozott a témán. Feltárta a Szálasi pártjába belépett tizenkettedik kerületiek teljes listáját, s akiknél lehetett, végig kísérte életük alakulását.
A szervezetnek kezdetben tanult emberek voltak a vezetői, majd ők hátrébb léptek, és a „mesterek", mint például Vidra Mihály fodrászmester (a regény egyik szereplője) vették át az irányítást, hogy aztán ők is átadják helyüket a még kevésbé képzett, de náluk is elszántabb, könyörtelenebb „feltörekvő erőknek". A tizenkettedik kerületi nyilaskeresztes pártszervezet kivételesen jól működő csapat volt – azért is lehetett annyira sikeres. Nem szörnyetegek voltak, de gyűlölet fűtötte őket, és odaadóan hittek az eszmében, a hungarizmusban. Mindent és mindenkit el akartak takarítani az útból, ami szerintük a nemzet boldogulásának útjában állt.
Ezek az emberek az Orgia szereplői, az ő cselekedeteiket és gondolataikat ismerheti meg a könyv olvasója, valamint Alföldi Róbert felolvasóestjének közönsége. Amit pedig nem lehet szavakkal elmondani, azt Lukács Miklós cimbalom-művész teszi hozzá, virtuóz improvizációival előcsalogatva az érzéseket a cimbalom húrjaiból.